Baky Péter megnyitószövege, mely elhangzott JelenLét című kiállításomon.

„Jelen lét”

Jó kis cím, egy kiállításhoz!

Forgatva a szavakat, jelentésüket, tudomásul kell vennem, hogy az alkotó, aki eme címet adta a kiállításának nem véletlenül adta, bár lehet, hogy más céllal, mint ahogy én gondolom.

Könyv Kata fiatal festőművésznő, (s női mivolta okán mindig az is marad), ugyan is megkerülhetetlenül jelen van a Magyar Kortárs Képzőművészet mindennapjaiban s ez a festői lét már most letette azokat a művészeti alapokat melyre egy remek, teljes életmű épülhet. Hogy ez az életmű mit is foglal majd magában, milyen szeletet hasít ki magának majdan a kor kortársi képzőművészetéből ez oly távoli, hogy nem lehet, nem érdemes vele foglalkozni!

Amivel foglalkoznunk kell az a jelen, a jelen lét, annak a képzőművészeti misztériumnak a léte mellyel óhatatlan szövetséget kötünk, Könyv Kata művei között!

Könyv Kata festőművész több műfajban alkot, készít grafikákat, festményeket, puha, vagy majdnem puha képeket, művészkönyveket, kvázi plasztikákat, részese performance jeleneteknek és fest! Pontosabban elsősorban fest s a többit e mellett, ebből fakadóan, ennek kisérőjeként műveli.

Ez az, a festés, ami Könyv Kata művészetét elsősorban meghatározza, amit ő maga is a fenti flotta vezérhajójának tekint! FEST végig nagybetűvel, ecsettel, festékkel, egyéb kiegészítő eszközökkel, vászonra, bár a mű hordozó anyagának van a legkisebb jelentősége, de mi a szakmán belül azért tudjuk, hogy van! A Festő útját járja, a Festészet útját járja, a régi útjelzőkkel, a régi út jellemzőivel.

A művei egy sajátos keveredése a fotó alapvetésű, ábrázoló festészetnek, a szürrealisztikus ábrázolásnak, látásmódnak (félreértések elkerülése végett véletlenül sem fotónaturalizmus, fotórealizmus, fotó alapú hordozóról van szó)! Itt a fotó csak, mint gondolati, kompozíciós alap, eszmei indító van jelen, nem feltétlenül lemásolandó közvetítőként, ha jelen van! Bravúrosan, szinte spontán módon, jeleníti meg az eddig inkább csak a fotó eszköztárában megjelenő „a pillanat varázsának” nevezhető művészeti elemet! Még akkor is ez az érzésem amikor lehet, hogy az alkotásnak semmiféle fotó előtörténete nincs, pusztán csak az alkotó rácsodálkozása a látványra. Ettől is kapnak, közvetítenek művei egy sajátos idegenbeli jelenlétet, egyfajta kívülállást, melyből egyénenként minden szemlélő más és más érzelmi státuszt állíthat fel, de engem a befogadót arra kényszerít, hogy ellentmondásként talán, de legyek részese a műnek! Legalább is számomra van egy ilyen szürreális lelki üzenete is Könyv Kata festészetének!

Művei többnyire egy köztes absztrakciót képviselnek azt a pillanattöredéket, melyet a fotó ragadhatott ki ugyan a valóságból, a pillanatot, amit a tárgy, a személy, a kompozíció megfestve közvetít Könyv Kata-i módon, csak az ő festészetére jellemző rezdülésekkel, érzelmi telítettséggel, megteremtve ezt a sajátos Könyv Kata-i aurát! Legyen ez egy maszkos portré, egy használt szappan darab, egy a fürdőszoba tükrén átsejlő figura, vagy éppen az ecsetre csurgatott víz. Ezen töredékekből áll össze festményei, művei által létrehozott történet, a mese, film, vagy divatos szóval egy klip, egy filmtöredék. Egyetlen mozdulatlan pillanatba merevedve meséli el a történetet sajátos festői eszközeivel. Mindezen csodához azonban elengedhetetlenül szükséges egy érző, kíváncsi, érdeklődő befogadó, aki képes rákapcsolódni erre az érzelmi, intellektuális vibrációra!

Első pillantásra mondhatnánk Könyv Kata képeit nézve, hogy egy újabb fotó alapú ábrázoló festészet. Azonban, ha átgondoljuk a fentebb leírtakat s kellő nyitottsággal fordulunk munkáihoz egyértelművé válik, hogy ez jóval több ennél, ez egy átgondolt, érzelmileg és intellektuálisan is átgyúrt festészet!

Lehet, hogy talán egyszerűbben eljutunk a lényeghez, ha Őt magát idézem festészetéről: „Képalkotásomra jellemző egy ún., harmadik hatás elve, amely, mint egy vizuális „montázs” alakulhat ki a szemlélőben. Munkáim több fizikai és gondolati réteget mozgatva, az egyéni asszociációs mezőben lépnek működésbe. Ebben a játékban részt vesz a néző és a médium, valamint az installálás és a képi motívum egyaránt”

Tehát elvesz valamit a jelen világból, ezt érzelmileg, értelmileg, tehetségével megtámasztva átformálja, formába önti, megjelenik benne a véleménye, művet alkot, majd megosztja velünk a befogadóval, hol kényszerítve arra, hogy a művel eggyé válva, akár egy valamire koncentrálva, akár csapongva szárnyalva az általa felvetett, elénk tárt lehetőségeket felhasználva, száguldjunk, ernyedten lebegjünk ebben az általa teremtett új minőségben. Kiegészítő alkotó elemei lehessünk alkotásainak! Ezzel együtt nyilván nem egyformán ítélünk, fogadjuk be, el, vagy éppen nem, festészetét, de ettől válik izgalmas kalanddá művészetének mélyebb megismerése. Művészete egy újabb lehetőséggel bővíti számunkra azt a lehetőséget, hogy másként, más módon lássuk mindazt, ami körül vesz minket, amiben élünk!

Könyv Kata nem bonyolítja a végtelenségig a képalkotást, festészete hagyományosan egyszerű, színekben visszafogott, árnyalt festészet! Viszont ettől mondanivalója cseppet sem csorbul, sőt egyértelműbbé válik s ezzel megkönnyíti a befogadó dolgát is. Képeivel könnyű lehet együtt élni, mert mint az előző korok művészete is rólunk, szól, nekünk szól, egy általa, művészete által is, ismét reflektorfénybe kerülő régi, új műfaj képviselője Ő! Festőművész!

Ma ehhez nem kevés bátorság szükségeltetik, több okból, csak néhányat említve, a számítógéppel, videóval, okos telefonnal, egyéb új elektronikus hordozók, létrehozók napi megjelenésével, számtalan új eszköz sorakozott az ecset mellé, jósolva előre vetítve a hagyományos művészetek halálát, nem következett be! A teljesen idiótán értelmezett egyenjogúság okán amatőrök (ők a kevésbé veszélyesek, lévén belőlük kellő tehetség, szorgalom, alázat okán bármikor lehet profi), dilettánsok tömege állít ki minden nap festőművészként, írja névjegyére, hogy festőművész, teheti, senki nem kéri számon tőle, hogy mióta, mi okán. Ugyanakkor, ha én azt írnám a névjegyemre, hogy agysebész vagyok, valószínű lecsuknának, hát, ha még operálnék is. Pedig nem kevesebbet kell tanulni a festőművészetet sem, hogy hitelesen, hivatásos művészként írhasd oda!

De ne legyünk ünneprontók, több okból sem!

Ünnepeljük a 8 község elhatározását, vállalását, a legendás „Látás brigád” feltámasztását, ha már szép emlékű Baranyai László barátunk ezt nem is érhette meg, de biztos örömmel konstatálja odafenn, ezt az „Új látásnak” nevezett vállalkozást! Sok sikert, kitartást hozzá!

Ünnepeljünk egy festőművésznőt, Könyv Katát, akinek kiállítása bizonyára többfajta érzést, véleményt csihol ki belőlünk befogadókból, de az leszögezhető, hogy munkálkodása észrevétlenül nem maradhat! Nem maradhat, mert értékes, érdekes, lebilincselő, figyelemfelkeltő, sajátos s nagyon jó! Mára méltán megkerülhetetlen része a Magyar Kortárs Festészetnek!

Ezzel a gondolattal ajánlom figyelmükbe, ezt a remek kiállítást!

Balatonkenese. 2019. 02. 26.

Baky Péter festőművész