2017. április 11.

A "Kívülvalóság" képei

A "Kívülvalóság" című kiállításon bemutatott munkáim.

 Kívülvaló I., 60x40 cm, olaj, vászon
 Kívülvaló II., 60x40 cm, olaj, vászon

 Cserepesek, 120x60 cm, olaj, vászon

Dilemma, 100x80 cm, olaj, vászon

Fehérre, 100x100 cm, olaj, vászon
 
Paint it black, 60x60 cm, olaj, vászon

Szívtál, 20x30 cm, olaj, vászon

Munkahely, 60x120 cm, olaj, vászon

Arany-arány, 60x120 cm, olaj, vászon

Éjszakai leolvasás, 80x40 cm, olaj, vászon

 Édeske, 20x20 cm, olaj, vászon

Mint a villám, 40x50 cm, olaj, vászon 

 Részben egész I., vegyestechnika

 Részben egész II., vegyestechnika

 Részben egész III., vegyestechnika

 Részben egész IV., vegyestechnika

Részben egész V., vegyestechnika 

Részben egész VI., vegyestechnika

 Részben egész VII., vegyestechnika

 Részben egész VIII., vegyestechnika

Részben egész IX., vegyestechnika 

 Részben egész X., vegyestechnika

Részben egész XI., vegyestechnika

2017. április 6.

Szombathy Bálint  megnyitóbeszéde, mely elhangzott Könyv Katalin Kívülvalóság című kiállításának a megnyitóján, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2017. április 5.     


Astor Piazzola Maria de Buenos Aires című operájának egyik záró jelenetében hat fiatal nő sminkeli, avagy festi be arcát fehérre és feketére, úgy meredve az előttük álló üres kottatartókra, mintha azok tükrök lennének. Lévén, hogy a kottaállványok keretein át lehet látni, a tükör itt valójában a nézőtéren ülők tekintete. Egy metafizikai tükörhártya, melyen összeér a színészek és a közönség szempillantása. Ezáltal a színpad „belülje” és a nézőtér „kívülje” – ez a színház létezése óta létező klasszikus felállás – mintha megbillenne egy kissé. Érezzük, valami átszakad, a térsíkok és a valóságok egymásba csúsznak.



Valamilyen hasonló érzés vagy benyomás keletkezik a szemlélőben Könyv Kata képeinek láttán is, már az első másodpercekben. A többségében szokatlan, atipikus képkivágatok gyorsan tudtunkra adják, hogy a művész látásmódja a kimozdulásra épül azokból a sztereotípiákból, melyek az emberi test ábrázolását, megközelítését jellemzik. A másságot itt elsősorban nem a stílus adja, hanem a filmes értelemben vett képkocka kereteinek meghúzása: mi az, amit látni szeretnénk egy emberi testből, és mi az, amit nem? A valóságot részesítjük előnyben, vagy a valóság megszépítését? Könyv kendőzetlenül mutatja be a tárgyául választott alakokat, melyek a média húsdarálójában ténylegesen tárgyakká silányulnak. Megmutatja, hogy mindent lehet másképp is tükröztetni, mint ahogyan azt a tömegízlést kiszolgáló tömegkommunikáció belénk esztergályozza.



„A tartalom és a forma egyensúlya, mélységi összefüggéseinek kutatása alkotja munkám pilléreit”, írja Könyv, és ezt a vallomást a kiállításon három meggyőző példával erősíti meg. Mindhárom esetben a tér adottságainak a művészet kontextusán kívül létező minőségeire épít, egymásba ojtva a képsíkot a háromdimenziós tárgyi világgal. A tárgyegyütteseket jellemzően nem ő maga szerkeszti össze, hanem valós állagukban „szedi fel” őket, olyan talált tárgyakként, mint annak idején Marcel Duchamp a biciklikereket vagy az üvegszárító vasfogast. Ám Könyv Katát nem csak a valóságukból kiragadott egyedi objektek érdeklik, hanem rendszereket kitevő szerkezetiségük is. Megnyitja a galéria falát és máris átlép abba a kiterjedésbe, amit a fehér lemezek mindeddig szigorúan eltakartak. A belső képi valóság ráilleszkedik a külső tárgyi valóságra, megteremtve azt a szituációt, amelyben új nyelvi és tartalmi minőségek alakulnak ki. A belső és a külső motívumok összebújnak, és jól érzik magukat egymásban. Megszűnik a kétoldali metafizikai tükörfelület, amely mindeddig elválasztotta őket. Ezzel együtt a médiumok is egymásba omolnak, és a festmény hirtelen egy installáció részévé válik, szervesen épülve a környezet belső valóságába.



Kívülvalóság – mondja Könyv, s ezzel el kívánja vonatkoztatni az anyagiságában megnyilvánuló festészetet a festészetről való gondolkodástól, vagyis a festészet ideájától. Maurice Blanchot idézi, aki szerint „a kívül kerülés örökös vonzása megakadályozza, hogy rögzíthessük a kint és a bent között húzódó elválasztó vonalat”. Könyv rálépett erre az ingoványos, bizonytalanságokkal teli talajra. Kiállítása izgalmas kaland e kies bölcseleti vidéken, melyet nem is lehet, de nem is kell tudományosan definiálni. Ami megadatott, az a hősi tánc a tiszta költészet eszméjének őrlángja körül.





Szombathy Bálint



Elhangzott Könyv Katalin Kívülvalóság című kiállításának a megnyitóján, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2017. április 5.     


2017. április 4.

Kívülvalóság

Mindenkit szeretettel várok!

Kiállításom nyílik Kívülvalóság címmel, Budapesten, a Magyar Műhely Galériában, április 5-én, 18 h-i kezdettel. A kiállítást megnyitja: Szombathy Bálint szépségkutató, közreműködik: Havai Gábor, zenész.
A kiállításról:

Könyv Katalin: Kívülvalóság

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában vagyok másodéves doktorandusz hallgató, vizuális kutatásaimban kiemelt szerepet tölt be a különleges együttállások, koincidenciák vizsgálata - a festészetben és peremterületein -, valamint a festmények helyspecifikus installálásának kérdése. A hagyományos technikák mellet egyéb hordozókat és festészeti kifejezésformákat kutatva hozom létre munkáimat, melyekre jellemző az ironikus és önkritikus szemlélet.

A kiállítás anyaga a kívül kerülés vonzásában a kontempláció festészeti minőségeinek kutatására fókuszál. A kiállítás címe reagál a foucault-i „kivülvaló gondolatára” [la pensée du dehors], amely egy Maurice Blanchot-ról írott esszéjének vezérmotívuma. E gondolat szerint a kívül kerülés örökös vonzása megakadályozza, hogy rögzíthessük a kint és bent között húzódó elválasztó vonalat. A kiállított tárgyak helyzete a galéria terében, illetve a „Puha képek” síkhoz és érzékeléshez való viszonya is a fenti gondolattal rokoníthatóak.

A „Kívülvalóság” cím vizuális világom, festészeti felfogásom groteszkbe hajló, egyéni realizmusára is reflektál, mely ironikus jelleggel viszonyul a köznapi, jelenkori vizuális környezetre. Az önkritikus attitűd kiterjed a festészet mediális adottságaira és reagál a festő-lét, illetve a „megfestettség” állapotára.

A kiállítás középpontjában - személyes miliőből kiindulva - profán, sok esetben különös együttállásokban megjelenő motívumok állnak. Azok a formai és gondolati egybeesések foglalkoztatnak, melyek mintegy érzékelési és asszociatív montázsként lépnek működésbe egymással és a befogadóval.  Az egyes művek alkotóelemei, technikai sajátosságai (mint pl.: a hordozó és a festék fizikai sajátosságai) részei ennek a szellemi szinten létrejövő találkozásnak, mely párhuzamba állíthatók a foucault-i „kívülvaló gondolatával”. Nincs jelen közvetlenül a műben, azon kívülre gravitál és működik tovább.

2016. december 28.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

A 2016-os esztendőt új képeimből készült válogatással búcsúztatom.

A Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában most fejeztem be a 3. szemesztert. Nagyszerű tapasztalat számomra a doktori képzés, munkáim által minden kedves érdeklődő bepillantást nyerhet gondolataimba, festészeti kutatásom fázisaiba. Fogadjátok szeretettel válogatott munkáimat az elmúlt félévből!


Fruzsi mecsikkel, 40x30 cm, olaj, vászon


Tesók, 40x30 cm, olaj, vászon


Kép Istvánnak, 60x80 cm, olaj, vászon


 Növény-nő, 120x60 cm, olaj, vászon




 Miska, 50x70 cm, vegyestechnika, farost

 Trófea I-II. 14x7 cm, olaj, fatábla

 Trófea I. 14x7 cm, olaj, fatábla

 Trófea II. 14x7 cm, olaj, fatábla

Változó viszonyok, 80x100 cm, vegyestechnika, vászon


 Sorskép, 220x200 cm, akril, olaj, vászon

Greco és én, 220x200 cm, akril, olaj, vászon


 Anyajegyek emlékbe, 60x40 cm, olaj, vászon

Bemártva, 100x80 cm, vegyestechnika, vászon

2016. június 5.

Munkahely

A munka helye
60x120 cm, olaj, vászon, 2016

Újabb porték

 Freund Évi és a szárnya
80x60 cm, olaj, akril, vászon, 2016
Zsuzsi a falnál
80x40 cm, olaj, akril, vászon
Timi Unikornissal
80x60 cm, olaj, akril, vászon, 2016

Újabb munkák

A puha képek folytatódnak és kiteljesednek a részletek.


Szivacsra és bútorlapra kasírozott mikroplüss, olaj, 3db, 40x120 cm

2016. április 4.

Primavera Rustica


PRIMAVERA RUSTICA
Könyv Kata Barcsay-díjas festőművész (jelenleg a PTE MK doktorandusz hallgatója), kiállítása a pécsi Civil Közösségek Háza Gebauer Galériájában (Pécs, Szent István tér 17.) látható. Az olaj, vászon képekből álló tárlat, a művész elmúlt tíz, alkotói évéből válogat egy tavaszi merítéssel. Az indusztriális, álomszerű, metafizikai tereken át, a közérthető kritikai felütéseken keresztül, a személyes hangvételű portrékig látható válogatás képeiből. Festészetére jellemző a tradícióval való kapcsolat és a lényeglátó, őszinte, olykor rusztikus gesztusok. Művei személyes miliőből indulva, sajátos iróniával, a szélesebb értelmezési horizont felé tartanak és csatlakoznak a kortárs művészeti diskurzusba. A festői nyelv egyedisége és a gondolati felvetések okozta dinamika az, ami az egyes munkák sokszor keserédes feszültségét adják. A szuggesztív terek, megragadó és különös tárgyi együttállások megállítják és diskurzusra hívják a nézőt ebben a rusztikus tavaszban. Primavera Rustica, a kritikus tavaszünnep.
A kiállítást megnyitja: Dr. habil Nyilas Márta
Megnyitó időpontja: 2016. április 13, 18h.
A kiállítás megnyitóján, a Faciotípia című performanszt előadják: Kiss Adél festőművész, Könyv Kata festőművész, énekel: Tóth Emília
A performansz Ariadné fonala mentén indul, a női minőségek kérdéseire és a festészet nyomhagyó szerepére reflektál.
A tárlat 2016. április 13-tól, május 10-ig, hétköznaponként 9-19 óráig látogatható.


2016. január 2.

Boldog Újévet kívánok!

Palettafa
Lavírozott tusrajz, 21x27,8 cm

Agylap és Puha képek kiállításmegnyitó.

Egy kiállítás képei, 2015. december 11.
A vendégeket köszönti: Széll Virág a Madách színház kiállításszervezője,
 a kiállítást megnyitja: Szabó Imola Julianna író.
A fotókért köszönet Serák Istvánnak.










 A kiállításon bemutatkozik az Agy és Lap című kis könyv, az elmúlt három év, Élet és Irodalomba készült grafikai munkáinak kivonata.