2019. március 2.

Baky Péter megnyitószövege, mely elhangzott JelenLét című kiállításomon.


„Jelen lét”

Jó kis cím, egy kiállításhoz!
Forgatva a szavakat, jelentésüket, tudomásul kell vennem, hogy az alkotó, aki eme címet adta a kiállításának nem véletlenül adta, bár lehet, hogy más céllal, mint ahogy én gondolom.
Könyv Kata fiatal festőművésznő, (s női mivolta okán mindig az is marad), ugyan is megkerülhetetlenül jelen van a Magyar Kortárs Képzőművészet mindennapjaiban s ez a festői lét már most letette azokat a művészeti alapokat melyre egy remek, teljes életmű épülhet. Hogy ez az életmű mit is foglal majd magában, milyen szeletet hasít ki magának majdan a kor kortársi képzőművészetéből ez oly távoli, hogy nem lehet, nem érdemes vele foglalkozni!
Amivel foglalkoznunk kell az a jelen, a jelen lét, annak a képzőművészeti misztériumnak a léte mellyel óhatatlan szövetséget kötünk, Könyv Kata művei között!
Könyv Kata festőművész több műfajban alkot, készít grafikákat, festményeket, puha, vagy majdnem puha képeket, művészkönyveket, kvázi plasztikákat, részese performance jeleneteknek és fest! Pontosabban elsősorban fest s a többit e mellett, ebből fakadóan, ennek kisérőjeként műveli.
Ez az, a festés, ami Könyv Kata művészetét elsősorban meghatározza, amit ő maga is a fenti flotta vezérhajójának tekint! FEST végig nagybetűvel, ecsettel, festékkel, egyéb kiegészítő eszközökkel, vászonra, bár a mű hordozó anyagának van a legkisebb jelentősége, de mi a szakmán belül azért tudjuk, hogy van! A Festő útját járja, a Festészet útját járja, a régi útjelzőkkel, a régi út jellemzőivel.
A művei egy sajátos keveredése a fotó alapvetésű, ábrázoló festészetnek, a szürrealisztikus ábrázolásnak, látásmódnak (félreértések elkerülése végett véletlenül sem fotónaturalizmus, fotórealizmus, fotó alapú hordozóról van szó)! Itt a fotó csak, mint gondolati, kompozíciós alap, eszmei indító van jelen, nem feltétlenül lemásolandó közvetítőként, ha jelen van! Bravúrosan, szinte spontán módon, jeleníti meg az eddig inkább csak a fotó eszköztárában megjelenő „a pillanat varázsának” nevezhető művészeti elemet! Még akkor is ez az érzésem amikor lehet, hogy az alkotásnak semmiféle fotó előtörténete nincs, pusztán csak az alkotó rácsodálkozása a látványra. Ettől is kapnak, közvetítenek művei egy sajátos idegenbeli jelenlétet, egyfajta kívülállást, melyből egyénenként minden szemlélő más és más érzelmi státuszt állíthat fel, de engem a befogadót arra kényszerít, hogy ellentmondásként talán, de legyek részese a műnek! Legalább is számomra van egy ilyen szürreális lelki üzenete is Könyv Kata festészetének!
Művei többnyire egy köztes absztrakciót képviselnek azt a pillanattöredéket, melyet a fotó ragadhatott ki ugyan a valóságból, a pillanatot, amit a tárgy, a személy, a kompozíció megfestve közvetít Könyv Kata-i módon, csak az ő festészetére jellemző rezdülésekkel, érzelmi telítettséggel, megteremtve ezt a sajátos Könyv Kata-i aurát! Legyen ez egy maszkos portré, egy használt szappan darab, egy a fürdőszoba tükrén átsejlő figura, vagy éppen az ecsetre csurgatott víz. Ezen töredékekből áll össze festményei, művei által létrehozott történet, a mese, film, vagy divatos szóval egy klip, egy filmtöredék. Egyetlen mozdulatlan pillanatba merevedve meséli el a történetet sajátos festői eszközeivel. Mindezen csodához azonban elengedhetetlenül szükséges egy érző, kíváncsi, érdeklődő befogadó, aki képes rákapcsolódni erre az érzelmi, intellektuális vibrációra!
Első pillantásra mondhatnánk Könyv Kata képeit nézve, hogy egy újabb fotó alapú ábrázoló festészet. Azonban, ha átgondoljuk a fentebb leírtakat s kellő nyitottsággal fordulunk munkáihoz egyértelművé válik, hogy ez jóval több ennél, ez egy átgondolt, érzelmileg és intellektuálisan is átgyúrt festészet!
Lehet, hogy talán egyszerűbben eljutunk a lényeghez, ha Őt magát idézem festészetéről: „Képalkotásomra jellemző egy ún., harmadik hatás elve, amely, mint egy vizuális „montázs” alakulhat ki a szemlélőben. Munkáim több fizikai és gondolati réteget mozgatva, az egyéni asszociációs mezőben lépnek működésbe. Ebben a játékban részt vesz a néző és a médium, valamint az installálás és a képi motívum egyaránt”
Tehát elvesz valamit a jelen világból, ezt érzelmileg, értelmileg, tehetségével megtámasztva átformálja, formába önti, megjelenik benne a véleménye, művet alkot, majd megosztja velünk a befogadóval, hol kényszerítve arra, hogy a művel eggyé válva, akár egy valamire koncentrálva, akár csapongva szárnyalva az általa felvetett, elénk tárt lehetőségeket felhasználva, száguldjunk, ernyedten lebegjünk ebben az általa teremtett új minőségben. Kiegészítő alkotó elemei lehessünk alkotásainak! Ezzel együtt nyilván nem egyformán ítélünk, fogadjuk be, el, vagy éppen nem, festészetét, de ettől válik izgalmas kalanddá művészetének mélyebb megismerése. Művészete egy újabb lehetőséggel bővíti számunkra azt a lehetőséget, hogy másként, más módon lássuk mindazt, ami körül vesz minket, amiben élünk!
Könyv Kata nem bonyolítja a végtelenségig a képalkotást, festészete hagyományosan egyszerű, színekben visszafogott, árnyalt festészet! Viszont ettől mondanivalója cseppet sem csorbul, sőt egyértelműbbé válik s ezzel megkönnyíti a befogadó dolgát is. Képeivel könnyű lehet együtt élni, mert mint az előző korok művészete is rólunk, szól, nekünk szól, egy általa, művészete által is, ismét reflektorfénybe kerülő régi, új műfaj képviselője Ő! Festőművész!
Ma ehhez nem kevés bátorság szükségeltetik, több okból, csak néhányat említve, a számítógéppel, videóval, okos telefonnal, egyéb új elektronikus hordozók, létrehozók napi megjelenésével, számtalan új eszköz sorakozott az ecset mellé, jósolva előre vetítve a hagyományos művészetek halálát, nem következett be! A teljesen idiótán értelmezett egyenjogúság okán amatőrök (ők a kevésbé veszélyesek, lévén belőlük kellő tehetség, szorgalom, alázat okán bármikor lehet profi), dilettánsok tömege állít ki minden nap festőművészként, írja névjegyére, hogy festőművész, teheti, senki nem kéri számon tőle, hogy mióta, mi okán. Ugyanakkor, ha én azt írnám a névjegyemre, hogy agysebész vagyok, valószínű lecsuknának, hát, ha még operálnék is. Pedig nem kevesebbet kell tanulni a festőművészetet sem, hogy hitelesen, hivatásos művészként írhasd oda!
De ne legyünk ünneprontók, több okból sem!
Ünnepeljük a 8 község elhatározását, vállalását, a legendás „Látás brigád” feltámasztását, ha már szép emlékű Baranyai László barátunk ezt nem is érhette meg, de biztos örömmel konstatálja odafenn, ezt az „Új látásnak” nevezett vállalkozást! Sok sikert, kitartást hozzá!
Ünnepeljünk egy festőművésznőt, Könyv Katát, akinek kiállítása bizonyára többfajta érzést, véleményt csihol ki belőlünk befogadókból, de az leszögezhető, hogy munkálkodása észrevétlenül nem maradhat! Nem maradhat, mert értékes, érdekes, lebilincselő, figyelemfelkeltő, sajátos s nagyon jó! Mára méltán megkerülhetetlen része a Magyar Kortárs Festészetnek!
Ezzel a gondolattal ajánlom figyelmükbe, ezt a remek kiállítást!
Balatonkenese. 2019. 02. 26.

Baky Péter festőművész

2019. február 23.

JelenLét

Kiállításom nyílik Kölesden, február 27-én, szerdán! Minden érdeklődőt sok szeretettel várok!

TOP-5.3.1-16-TL1-2017-00002
„A helyi identitás és kohézió erősítése
Tolna megye 8 településének
irodalmi, képzőművészeti és zenei hagyományainak visszatanításával”
A Tolna Megyei Önkormányzat fontos feladatának tartja a Tolna megyei identitás erősítését, ezért – a fenti projekt keretében – közösségfejlesztési és identitás-erősítő programokat valósít meg Sióagárd, Harc, Kölesd, Medina, Szedres, Tengelic, Sárszentlőrinc és Pálfa településeken.
„A helyi identitás és kohézió erősítése Tolna megye 8 településének irodalmi, képzőművészeti és zenei hagyományainak visszatanításával” című projekt keretében az érintett települések közösségi életének feltárásán és erősítésén túl a megye értékeit bemutató és népszerűsítő, közel száz kulturális és közösségfejlesztő program valósul meg 2021 tavaszáig az alábbi öt területen: közösségfejlesztő, zenei, irodalmi, képzőművészeti, értéktári programok.
„Új Látás”
A képzőművészeti vonal keretében egyik célunk, hogy Baranyai László (1938 – 1989) népművelő kultúra- és közösségformáló munkáját felelevenítsük, és az általa elképzelt alapokat felhasználva, a mai korra igazítva és továbbfejlesztve újjáélesszük.
A projekt „Új Látás” képzőművészeti vonalának programjai az alábbiak:
Nyitó kiállítás – Könyv Kata festőművész munkáiból a Kölesdi Kismegyeházán
„Alkotni jó” - laikus helyi érdeklődők ismerkedhetnek a különböző képzőművészeti technikákkal foglalkozások keretében
Alkotó tábor - alkotótáborok megyei kötődésű képzőművészek részvételével
Hónap műtárgya - szubjektív előadás-sorozat egy-egy megyei kötődésű kortárs alkotóval, aki bemutatja saját alkotását és egy alkotást a kölesdi képtár anyagából
Kirándulás - Tolna megyei művészek munkáit tartalmazó gyűjtemények megtekintése
Záró kiállítás - kiállítás a megyében fellelhető, a Tolna megyei kötődéshez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokból


2018. október 24.

László Melinda írása, A kép tekintete című kiállításom megnyitószövege a Kulter.hu-n.

http://kulter.hu/2018/07/mind-melyebbre-fokuszalva/

Köldökszemlélők, a kép tekintete I-II.


Köldökszemlélők, a kép tekintete I-II. Bútorlap, szivacs, mikroplüss, olaj, tükör.
Doktori Mestermunkám

Kor kiállítás a Nádor Galériában.



Színdaráló Kolozsvárott

Kolozsvárott is bemutatkozik a Színdaráló művésztelep. Az elmúlt két év anyagát mutatja be a Miszla Art a Reményik Sándor galériában, a kiállítás egy hosszabb lélegzetvételű erdélyi turné első állomása.

Munkahelyi kiállítás

2018 szeptemberétől a székesfehárvári Tóparti Gimnázium és Szakközépiskola szaktanára vagyok. Harmadmagammal kezdtem idén ebben az intézményben tanítani, számunkra bemutatkozó tárlatot szervezett az iskola.

# adatfelhővel


# adatfelhővel, 60x40 cm, akril, olaj, vászon, 2018

Túl az illúzión I-II-III.



Túl az illúzión I-II-III. 120x90 cm, olaj, vászon, 2017-2018


2018. augusztus 22.

Visszhangok

Visszhang a kiállításról:
https://www.ujmuveszet.hu/2018/08/a-kep-tekintete-konyv-kata-kiallitasa
László Melinda, Mind mélyebbre fókuszálva című megnyitószövege:
http://kulter.hu/2018/07/mind-melyebbre-fokuszalva/

2018. június 29.

A kép tekintete

Kiállításom nyílik a Simontornyai Várban, 2018. 06. 30-án, 14 órai kezdettel. 

Először állítok ki szülővárosomban, Simontornyán. Megtisztelő, hogy a Simontornyai Vár falain belül mutatkozhatok be első ízben, a hazai közönségnek. A kiállított munkák az elmúlt 3 év DLA kutatói munkám vizuális keresztmetszetét tárják az érdeklődők elé!
Mindenkit szeretettel várok! A kiállítás augusztus 26-ig megtekinthető, hétfő kivételével, naponta 10-17 óra között.


2017. december 17.

Lépéstartás Rómában

AL PASSO CON I TEMPI / LÉPÉSTARTÁS - PTE-s művészek kiállítása a Római Magyar Akadémián

A Pécsi Tudományegyetem (PTE) alapításának 650 éves Jubileumának alkalmából, 2017. november 24-én, pénteken 19.30 órakor a Római Magyar Akadémia Galériájában Al passo con i tempi / Lépéstartás címmel kortárs magyar művészeti kiállítás nyílik.


A tárlat - amely a jubileumi év programsorozatának egyik legrangosabb külföldi eseménye - a PTE Művészeti Kara (MK) művésztanárai, az MK Doktori iskolája hallgatói és a PTE Műszaki és Informatikai Kara (MIK) építész oktatói munkáiból mutat be válogatást a római közönségnek.
A megnyitón felszólalnak: Dr. Zeller Gyula, rektorhelyettes és Dr. Puskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója.


A 2018. január 14-ig megtekinthető kiállításon a klasszikus képzőművészeti műfajok mellett megjelenik az alkalmazott művészetek területéről a kerámia és a reklámgrafika is. A PTE MIK Építészeti Intézete izgalmas építészeti blokkal teszi teljessé a tárlatot.


Magyarország első egyeteme, a Pécsi Egyetem 1367-ben jött létre, Nagy Lajos Király közbenjárására, Boldog V. Orbán pápa engedélyével és Koppenbachi Vilmos, pécsi püspök szellemi irányítása alatt. Az 1921-ben alapított Pécsi Tudományegyetem az ország egyik legnagyobb egyeteme és szellemi örököse az egykori középkori egyetemnek.


Kiállító művészek:
Nagy Márta, Budán Miklós, Burkus Judit, Kovács Balázs, Ádám Zoltán, Böhm Gergely, Fodor Pál, Simon Péter Bence, Fusz Görgy, Hegyi Csaba, Ernszt András, Nyilas Márta, Colin Foster, Mészáros Gergely, Nemes Csaba, Losonczy István, Somody Péter, Gaál Tamás, Palatinus Dóra, Lengyel Péter, Tóth Zsuzsa, Bullás József, Könyv Kata, Imre Sándor, Kanics Dorottya, Nemes Zsuzsa, Batykó Róbert, Ráthonyi Kinga, Gerendy Jenő, Budai Lotte, Molnár Tamás, Prell Norbert, Boskovitz Oszkár, Tepes Ferenc, Szalai Szilvia

A kiállítás kurátorai: Fusz György és Németh Pál
forrás:www.art.pte.hu/al_passo_con_tempi_lepestartas_kiallitas_roma

2017. április 11.

A "Kívülvalóság" képei

A "Kívülvalóság" című kiállításon bemutatott munkáim.

 Kívülvaló I., 60x40 cm, olaj, vászon
 Kívülvaló II., 60x40 cm, olaj, vászon

 Cserepesek, 120x60 cm, olaj, vászon

Dilemma, 100x80 cm, olaj, vászon

Fehérre, 100x100 cm, olaj, vászon
 
Paint it black, 60x60 cm, olaj, vászon

Szívtál, 20x30 cm, olaj, vászon

Munkahely, 60x120 cm, olaj, vászon

Arany-arány, 60x120 cm, olaj, vászon

Éjszakai leolvasás, 80x40 cm, olaj, vászon

 Édeske, 20x20 cm, olaj, vászon

Mint a villám, 40x50 cm, olaj, vászon 

 Részben egész I., vegyestechnika

 Részben egész II., vegyestechnika

 Részben egész III., vegyestechnika

 Részben egész IV., vegyestechnika

Részben egész V., vegyestechnika 

Részben egész VI., vegyestechnika

 Részben egész VII., vegyestechnika

 Részben egész VIII., vegyestechnika

Részben egész IX., vegyestechnika 

 Részben egész X., vegyestechnika

Részben egész XI., vegyestechnika

2017. április 6.

Szombathy Bálint  megnyitóbeszéde, mely elhangzott Könyv Katalin Kívülvalóság című kiállításának a megnyitóján, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2017. április 5.     


Astor Piazzola Maria de Buenos Aires című operájának egyik záró jelenetében hat fiatal nő sminkeli, avagy festi be arcát fehérre és feketére, úgy meredve az előttük álló üres kottatartókra, mintha azok tükrök lennének. Lévén, hogy a kottaállványok keretein át lehet látni, a tükör itt valójában a nézőtéren ülők tekintete. Egy metafizikai tükörhártya, melyen összeér a színészek és a közönség szempillantása. Ezáltal a színpad „belülje” és a nézőtér „kívülje” – ez a színház létezése óta létező klasszikus felállás – mintha megbillenne egy kissé. Érezzük, valami átszakad, a térsíkok és a valóságok egymásba csúsznak.



Valamilyen hasonló érzés vagy benyomás keletkezik a szemlélőben Könyv Kata képeinek láttán is, már az első másodpercekben. A többségében szokatlan, atipikus képkivágatok gyorsan tudtunkra adják, hogy a művész látásmódja a kimozdulásra épül azokból a sztereotípiákból, melyek az emberi test ábrázolását, megközelítését jellemzik. A másságot itt elsősorban nem a stílus adja, hanem a filmes értelemben vett képkocka kereteinek meghúzása: mi az, amit látni szeretnénk egy emberi testből, és mi az, amit nem? A valóságot részesítjük előnyben, vagy a valóság megszépítését? Könyv kendőzetlenül mutatja be a tárgyául választott alakokat, melyek a média húsdarálójában ténylegesen tárgyakká silányulnak. Megmutatja, hogy mindent lehet másképp is tükröztetni, mint ahogyan azt a tömegízlést kiszolgáló tömegkommunikáció belénk esztergályozza.



„A tartalom és a forma egyensúlya, mélységi összefüggéseinek kutatása alkotja munkám pilléreit”, írja Könyv, és ezt a vallomást a kiállításon három meggyőző példával erősíti meg. Mindhárom esetben a tér adottságainak a művészet kontextusán kívül létező minőségeire épít, egymásba ojtva a képsíkot a háromdimenziós tárgyi világgal. A tárgyegyütteseket jellemzően nem ő maga szerkeszti össze, hanem valós állagukban „szedi fel” őket, olyan talált tárgyakként, mint annak idején Marcel Duchamp a biciklikereket vagy az üvegszárító vasfogast. Ám Könyv Katát nem csak a valóságukból kiragadott egyedi objektek érdeklik, hanem rendszereket kitevő szerkezetiségük is. Megnyitja a galéria falát és máris átlép abba a kiterjedésbe, amit a fehér lemezek mindeddig szigorúan eltakartak. A belső képi valóság ráilleszkedik a külső tárgyi valóságra, megteremtve azt a szituációt, amelyben új nyelvi és tartalmi minőségek alakulnak ki. A belső és a külső motívumok összebújnak, és jól érzik magukat egymásban. Megszűnik a kétoldali metafizikai tükörfelület, amely mindeddig elválasztotta őket. Ezzel együtt a médiumok is egymásba omolnak, és a festmény hirtelen egy installáció részévé válik, szervesen épülve a környezet belső valóságába.



Kívülvalóság – mondja Könyv, s ezzel el kívánja vonatkoztatni az anyagiságában megnyilvánuló festészetet a festészetről való gondolkodástól, vagyis a festészet ideájától. Maurice Blanchot idézi, aki szerint „a kívül kerülés örökös vonzása megakadályozza, hogy rögzíthessük a kint és a bent között húzódó elválasztó vonalat”. Könyv rálépett erre az ingoványos, bizonytalanságokkal teli talajra. Kiállítása izgalmas kaland e kies bölcseleti vidéken, melyet nem is lehet, de nem is kell tudományosan definiálni. Ami megadatott, az a hősi tánc a tiszta költészet eszméjének őrlángja körül.





Szombathy Bálint



Elhangzott Könyv Katalin Kívülvalóság című kiállításának a megnyitóján, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2017. április 5.     


2017. április 4.

Kívülvalóság

Mindenkit szeretettel várok!

Kiállításom nyílik Kívülvalóság címmel, Budapesten, a Magyar Műhely Galériában, április 5-én, 18 h-i kezdettel. A kiállítást megnyitja: Szombathy Bálint szépségkutató, közreműködik: Havai Gábor, zenész.
A kiállításról:

Könyv Katalin: Kívülvalóság

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában vagyok másodéves doktorandusz hallgató, vizuális kutatásaimban kiemelt szerepet tölt be a különleges együttállások, koincidenciák vizsgálata - a festészetben és peremterületein -, valamint a festmények helyspecifikus installálásának kérdése. A hagyományos technikák mellet egyéb hordozókat és festészeti kifejezésformákat kutatva hozom létre munkáimat, melyekre jellemző az ironikus és önkritikus szemlélet.

A kiállítás anyaga a kívül kerülés vonzásában a kontempláció festészeti minőségeinek kutatására fókuszál. A kiállítás címe reagál a foucault-i „kivülvaló gondolatára” [la pensée du dehors], amely egy Maurice Blanchot-ról írott esszéjének vezérmotívuma. E gondolat szerint a kívül kerülés örökös vonzása megakadályozza, hogy rögzíthessük a kint és bent között húzódó elválasztó vonalat. A kiállított tárgyak helyzete a galéria terében, illetve a „Puha képek” síkhoz és érzékeléshez való viszonya is a fenti gondolattal rokoníthatóak.

A „Kívülvalóság” cím vizuális világom, festészeti felfogásom groteszkbe hajló, egyéni realizmusára is reflektál, mely ironikus jelleggel viszonyul a köznapi, jelenkori vizuális környezetre. Az önkritikus attitűd kiterjed a festészet mediális adottságaira és reagál a festő-lét, illetve a „megfestettség” állapotára.

A kiállítás középpontjában - személyes miliőből kiindulva - profán, sok esetben különös együttállásokban megjelenő motívumok állnak. Azok a formai és gondolati egybeesések foglalkoztatnak, melyek mintegy érzékelési és asszociatív montázsként lépnek működésbe egymással és a befogadóval.  Az egyes művek alkotóelemei, technikai sajátosságai (mint pl.: a hordozó és a festék fizikai sajátosságai) részei ennek a szellemi szinten létrejövő találkozásnak, mely párhuzamba állíthatók a foucault-i „kívülvaló gondolatával”. Nincs jelen közvetlenül a műben, azon kívülre gravitál és működik tovább.