2014. március 3.

Highway to Kassa.


Immár másodszor szerepel képem óriásplakáton a Kassára vezető gyorsforgalmi út mellett. A Bilboard zsűrije úgy döntött, hogy Házi Áldás című munkám szerepel a magyar határátkelőtől, Tornyosnémetitől jövet, Sebastovce (Zsebes) község előtt.

2014. március 2.

Készülődök a Költészet napjára.

Szabó Imola Julianna verséhez

Tükör és szarvas

olaj, vászon, 40x30, 2014

Tükör és szarvas

Üvegrajz a táj. Felrobbant alakzat a nyelv. Hallgatás. A tükör simára töri a vonalat. Köd. Nem merek utánad futni. Az ég duzzadt dunyha, nekünk dől. Teregetek. Lassan bomlom szét a szemed helyén. Utazunk, megállunk. Mindenben félretört levegőkerék. Nedves a fű, szikkadt a tenyér. Még sosem lőttem. Egyetlen fegyverem sincs, ami a másikig ér. Ma ölni kéne. Levakolni a falat a rét mentén. Süllyedni. Emelkedni. Téves horizontok a gyászvékony út erén. Loholok. Nyakamban a sínek, a városok, a süppedő házak. A szavak, amiket keserűre csiszolt a seb. A mozdulat, amit megtöltött a víz. A hiány. Kivasaltad a felhőt. Minden él puha. A test az egyetlen idő. A várakozás. Ahogy szétszárad a csend a szájon. Párka leszel, lyukacsos tüll-szél. Rebbenő csont a szárny. Lehullott agancs a dac. A csillagok, mint elrontott szögesdrótok, kívül tartanak. Közel mennél. Bele a húsba, a fekete bélés alá. Bele a májba, a sárga szemgödörbe. A képbe, ami nem te vagy. Csak egy körvonal tusszerű ürege. Bele az arcomba, amit tőled kaptam. Az ujjakba, amik összetörnek. A szagba. Abba a keserkés árnyba, ami az ablakból idezuhan. Rám. A testre, ami átrepül a Holdon. A kopott csillagképeken. Keresve egy foncsort. Téged, Apa. Téged, akit már elnyeltek előlem.
 A vers: http://felonline.hu/2014/02/12/tukor-es-szarvas/


Juhász Ferenc verséhez

Titkok kapujában

vegyestechnika, vászon, 140x100 cm, 2014

A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában

"Édes fiát az anyja hívta,
messziről kiáltott:
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza,
hagyd azt a kő-világot,
kő-erdő szarvasa, füst-ködök, villany-hálózatok, vegyi-fények,
vas-hidak, villamosok habzsolják föl a véred,
rajtad naponta száz sebet ütnek, te sose ütsz vissza,
én hívlak, a te édesanyád,
gyere vissza édes fiam, ó, gyere vissza.
Ott állt az idő hegygerincén,
ott állt a mindenség torony-csücskén,
ott állt a titok kapujában,
szarva-hegye a csillagokkal játszott,
s szarvas-hangon a fiú így kiáltott,
vissza-kiáltott szülő-anyjának:
anyám, édesanyám, nem mehetek vissza..."

Teljes vers:
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000116&secId=0000010817&mainContent=true&mode=html

Közös Nevező

  Kiállításunk nyílik Siófokon, a Kálmán Imre Kulturális Központ emeleti kiállítótermében. A tárlatot Fazakas Réka, a Műcsarnok kurátora nyi...