Kívülvalóság

Mindenkit szeretettel várok!

Kiállításom nyílik Kívülvalóság címmel, Budapesten, a Magyar Műhely Galériában, április 5-én, 18 h-i kezdettel. A kiállítást megnyitja: Szombathy Bálint szépségkutató, közreműködik: Havai Gábor, zenész.
A kiállításról:

Könyv Katalin: Kívülvalóság

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában vagyok másodéves doktorandusz hallgató, vizuális kutatásaimban kiemelt szerepet tölt be a különleges együttállások, koincidenciák vizsgálata - a festészetben és peremterületein -, valamint a festmények helyspecifikus installálásának kérdése. A hagyományos technikák mellet egyéb hordozókat és festészeti kifejezésformákat kutatva hozom létre munkáimat, melyekre jellemző az ironikus és önkritikus szemlélet.

A kiállítás anyaga a kívül kerülés vonzásában a kontempláció festészeti minőségeinek kutatására fókuszál. A kiállítás címe reagál a foucault-i „kivülvaló gondolatára” [la pensée du dehors], amely egy Maurice Blanchot-ról írott esszéjének vezérmotívuma. E gondolat szerint a kívül kerülés örökös vonzása megakadályozza, hogy rögzíthessük a kint és bent között húzódó elválasztó vonalat. A kiállított tárgyak helyzete a galéria terében, illetve a „Puha képek” síkhoz és érzékeléshez való viszonya is a fenti gondolattal rokoníthatóak.

A „Kívülvalóság” cím vizuális világom, festészeti felfogásom groteszkbe hajló, egyéni realizmusára is reflektál, mely ironikus jelleggel viszonyul a köznapi, jelenkori vizuális környezetre. Az önkritikus attitűd kiterjed a festészet mediális adottságaira és reagál a festő-lét, illetve a „megfestettség” állapotára.

A kiállítás középpontjában - személyes miliőből kiindulva - profán, sok esetben különös együttállásokban megjelenő motívumok állnak. Azok a formai és gondolati egybeesések foglalkoztatnak, melyek mintegy érzékelési és asszociatív montázsként lépnek működésbe egymással és a befogadóval.  Az egyes művek alkotóelemei, technikai sajátosságai (mint pl.: a hordozó és a festék fizikai sajátosságai) részei ennek a szellemi szinten létrejövő találkozásnak, mely párhuzamba állíthatók a foucault-i „kívülvaló gondolatával”. Nincs jelen közvetlenül a műben, azon kívülre gravitál és működik tovább.